Dekantáljuk-e a bort?

Dekantálásnak azt nevezzük, amikor a bort a palackból egy olyan üvegbe töltjük át, amelyben lehetősége van nagy felületen érintkeznie a levegővel.

Azon borok esetében, amelyekben lerakódás látható, a dekantálás elengedhetetlen.

Különböző vélemények alakultak ki a fiatal, reduktív borok levegőztetésével kapcsolatban, noha minden bornak, olykor még a pezsgőnek is jót tesz, ha több oxigénnel érintkezik.

A hőmérséklet fontos szerepet játszik a borok élvezhetőségében. Sokszor a vörösbort túl langyosan, fehérbort pedig túl hidegen isszuk. A borok dekantálása gyors folyamat, és így könnyen elérjük az ideális fogyasztási hőmérsékletet, vagy elillannak az olyan kellemetlen aromák, mint a meggyújtott gyufa illata, és egyéb kénes hatások.

Ráadásul, a dekantáló üvegek kifejezetten mutatósak a vacsoraasztalon, és a borfogyasztás élménye akkor teljes, ha minden érzékre kihat, így már az esztétika is elegendő érv a dekantálás mellett.

Ha nem találunk dekantálót, a pohárban való forgatás is a legtöbb esetben elegendő mértékben levegőzteti a bort, így elérhetjük a kívánt hatást. Viszont a palack puszta kinyitásával nem engedünk elegendő levegőt a borhoz, hiszen az csak egy kis felületen, a tetején érintkezik oxigénnel. Ehelyett, ha gyorsan áttöltjük egy kancsóban, majd egyszerűen vissza az palackba, akkor is elérjük a kívánt hatást, és még ízletesebbé válik a bor.

A borlevegőztetők szintén oxigénnel dúsítják a bort, miközben a szűk csövön keresztül átfolyik a levegőre, a Venturi elv alapján. Erről a későbbiekben lesz még szó.